Hogy miért is kezdtem el? Hát egy kegyetlen beégés kapcsán. Elmentünk a haverommal egy kiöltözős gólyabálra a POTE-n és ott felkért egy lány, hogy angol keringőzzünk. Az volt életem legrosszabb estélye. Elég hamar ott is hagyott csalódottan egy kör után, látta, hogy velem nem fog zöld ágra vergődni. Aztán pár évvel később megismétlődött egy hasonló szitu, miközben az exem elpartizgatott a barátaival, csak ültem és néztem milyen jól szórakozik - nélkülem...
Gondoltam ebből elég volt, kellene valamit tenni, elvégre milyen dolog már az, hogy ha van egy buli az ember csak ül és néz, mint egy rakás szerencsétlenség?? Kicsit érdekesebb lenne a dolog, a sok "hétvégi riszálós" közé rárobbanni némi tudással is felvértezve, mint profi party poker játékos az újoncokra.

Először egyik barátom buzdítására a helyi tánciskolába jelentkeztem, ahol elvégeztem több tanfolyamot is, többször. Ekkor jöttem rá, hogy ezt az egészet éppen nekem találták ki. Miért is? Számtalan előnye van, melyekből felsorolnék néhányat:

• Ezt bármilyen korban el lehet kezdeni. Az én csoportomban a 17 évestől 80-ig minden korosztály képviselte magát. Egy versenyzőnél (akár az élsportban) nyilvánvalóan fontos lehet, hogy hány évesen kezdte, de alapjában véve ez nem számít ha valaki csak ki szeretne kapcsolódni, jól akarja magát érezni.
  
  
• Fejleszti a kondíciót. Egy 10-15 perces bécsi keringő felér egy 400 méteres sprinttel. Egy szakszerűen levezetett táncórán pedig nyújtó, lazító gyakorlatokat is végeztetnek, ami szintén jó hatással van az ember szervezetére, nem beszélve a jókedv és a mosoly pozitív hatásáról...
  
  
• Segíti a kommunikációs készséget, új emberekkel találkozhatsz a tánc kapcsán. Saját példámon okkulva, külföldön gyakorlatilag ez volt az egyetlen eszköz melynek révén barátokat szerezhettem, hihetetlen mód megkönnyítve a beilleszkedésem. A tánc világnyelv, ugyanúgy vagy nagyon hasonlóan csinálják Amerikában is, mint Magyarországon és aki táncos, azzal rögtön lesz közös téma, ha más nem, maga a tánc.
  A mai világban amúgy is elég nagy probléma az ismerkedés. Sokan panaszkodnak, hogy nincs barátjuk, barátnőjük... egy tánciskola jobb, mint bármelyik disco. Persze ne értsetek félre, az elég ciki ha valaki csak ezért táncol és nyomulós (ezzel mások kedvét is elveheti a tánctól), de a helyzetből adódóan nyilván sokkal könnyebb ismerkedni, személyesebb az emberek között ilymódon kialakult kommunikáció.
  Sok problémát okozhatnak - főleg serdülő korban - a belső gátlások a másik nemmel szemben melyeket legyőzhetünk a tánccal, hiszen többnyire páros gyakorlatokról van szó, ahol fiúk-lányok partnerként, egy intimebb szférában, közvetlen fizikai kapcsolatba kerülnek egymással. Ehhez kell némi bátorság, de néhány óra után az ember azon kapja magát, hogy olyasmit is megtesz, amit "normál" körülmények között biztosan nem, aztán meg már olyan mindegy... ;)
  
  
• Sokan attól tartanak, hogy mások ügyetlennek, botlábúnak fogják őket tartani, meg különben is egy "pasi minek táncoljon, az olyan buzis" (aki ilyet mond annak amúgy sem sok fogalma van a táncról)... Persze az irígység meg főleg a lustaság, a tehetetlenség ismét talál "jó" kifogást, de ez a tényeken nem változtat. Negatívan kritizálni meg leginkább az szokott, aki saját maga sincs igazán tisztában a dolgokkal és azzal kompenzálja a saját hiányosságait, hogy másokat lefikáz. Gyakorlás hiányában a botlábú az is marad, a "macho" meg csak lesheti a sarokból a táncosokat, ahogy azok leakasztják a legjobb nőket a parkettről és ez egy ördögi kör.
  
  
• A zene szeretete is egy fontos elem. A táncon keresztül rengeteg új zenét megismertem és megkedveltem, olyanokat is, amelyektől eleinte idegenkedtem. Egyfajta feltételes reflexként a zenére beindul a mozgás, felidézi a tánciskola egy-egy sikeres gyakorlatát vagy egy buli hangulatát és ezzel máris vonzóbb töltetet kap még ha eleinte nem is tartozott feltétlenül a kedvencek közé.
  
  

A közhiedelemmel ellentétben egy táncórán sosem azt nézik az emberek, hogy a másik mit csinál. Főleg egy kezdő csoportban, mindenki örül, hogy egyáltalán végig tudja követni azt, amit kérnek tőle és általában megértőek az emberek egymással, hiszen mindenki ott tanul. Senki sem született profi táncosnak, tanulás útján jutott el oda.
Új mozgáselemek elsajátítása kihat az ember napi életére is, segíti a kreativitást, levezeti a feszültséget, igazi kikapcsolódást nyújt, a társasági életben pedig nagyszerűen használható képesség.