Hát ez lennék. A kép
viszonylag friss, mint a borosta, ami amúgy nem jellemző alkotórészem.
Sok mindent lehetne írni ide, az életem olyan mint egy foly(amatos)tatásos regény... majd egyszer
lehet, hogy tényleg leírom, csak nem tudom mikor lesz rá időm, mert mindig abból van a legkevesebb.
El nem tudom képzelni, hogy tudnak egyesek unatkozni, amikor minden egyes pillanat lehet érdekes és
alkalmas arra, hogy tanuljunk, tapasztaljunk valamit, amivel aztán többé válhatunk. Túl rövid az élet ahhoz,
hogy az ember eltékozolja panaszkodással, önsajnálattal és mondvacsinált kifogásokkal, melyekkel sok esetben
csak a saját tunyaságát próbálja palástolni. Persze nem mindig sikerül, de azért törekedni kell, soha
sem tudhatjuk milyen meglepetést tartogat a holnap. Jó esetben átlagosan mindössze kb. 80-90 évünk van minderre
és Te aki ezt olvasod, már valószínüleg elhasználtál ebből egy jelentős részt, úgyhogy hajrá! :)
Aki a munkámra kíváncsi, az elolvashatja ill. pdf formátumban
letöltheti az önéletrajzomat. Eleinte néhány évig a legnagyobb magyar szállodalánc,
a Danubius Hotels Group egyik egységében dolgoztam
mint számítógépes mindenes. Emellett otthon, mint magánvállalkozó
elláttam a legkülönbözőbb számítástechnikai munkákat, kezdve a kiadványszerkesztéstől, nyomdai
előkészítéstől/előállítástól, hardver installáláson keresztül a szoftver fejlesztésig.
El kellett aztán döntenem, hogy végülis mivel akarok foglalkozni, mert az évek alatt a számítástechnika
annyira sokrétűvé vált, hogy lehetetlen lett volna egyszerre mindent jól csinálni, mindenre kellő időt szakítani.
Egyre inkább kacsingattam az internet irányába, tetszett a rugalmassága, helyfüggetlensége, bár akkor még gyerekcipőben
járt ez a technológia. Borsos ára miatt leginkább nagyobb cégeknek volt hozzáférése a világhálóhoz,
azok is csak betárcsázós modemmel, jobb esetben ISDN-el. Magyarokat alig találtam a neten, az
angol nyelvet viszont ragyogóan tudtam gyakorolni és sok virtuális barátra tettem szert
Amerikától Thaiföldig.
Bár jó sorom volt a szállodában, az évek során eljutottam egy pontra, amikor már igencsak váltani
szerettem volna. Megtetszett az önéletrajzom egy amerikai cégnek, aminek az lett a folyománya, hogy megajánlottak
egy állást Wisconsin államban.
Sok szempontból értékes volt ez a "kiruccanás" és mindenkinek ajánlom akinek ilyen lehetősége adódik, ne hagyja ki.
Megismerhettem egy másik ország kulturáját, nyelvjárását, rengeteg barátot szereztem és láthattam, élhettem olyan
helyeken amikről eddig legfeljebb csak könyvekben olvashattam. Csak magamra voltam utalva egy hatalmas országban de
ugyanakkor mindentől függelenül rendelkezhettem az életemmel.
5 év munka és egy győztes csata után aztán úgy döntöttem hazatérek. Bár sokan őrültnek tartottak mégis
visszatértem, otthagytam egy anyagilag, karrier szempontjából ideális helyet, de vannak az életben fontosabb dolgok
is, amiket viszont odakint nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni. Aki élt külföldön huzamosabb ideig, az
tudja miről beszélek... Az itthoni helyzet persze nem valami rózsás, hogy enyhén fejezzem ki magam, de ha az ember
kerüli a politikát, csak végszükség esetén néz tv-t (néhány ritka kivételtől eltekintve másról sem szólnak a műsorok,
mint háborúk, tömegkatasztrófák, gazdasági válság, idióták önmutogatása...) és csak pozitív dolgokra koncentrál, akkor
van esélye, hogy át tudja vészelni a nehézségeket idegbaj, depresszió nélkül.
Bár sokat dolgozom és szeretem a munkám, nem vagyok munkamániás, túlélem ha hetekig nincs a közelemben számítógép.
Szabadidőben gyakran eljárok motorozni, futni, bringázni, szeretem a vízi sportokat (úszás, szörf), a racquett-ball-t,
squash-t, érdekelnek a harcművészetek. Régebben Judo-ztam és a Tai-chi mellett sokáig a karate egyik legősibb ágával,
a Sotokán-al foglalkoztam, melynek nagy szerepe volt a jelenlegi személyiségem és élethez
való hozzáállásom kialakításában. Érdekel a Távol-Kelet, a buddhizmus - bár nem tartom magam buddhistának -, magam
is alkalmazom a természetes gyógymódok némelyikét, többek között a japán Yumeiho
masszázst is.
Tagja vagyok a Magyar Pránanadi Egyesületnek és szívesen latba vetem ezirányú
ismereteimet ha valaki megkér rá. Szeretek táncolni, értem ezalatt a "klasszikus" standard és latin táncokat,
mint pl. keringők, slow-fox, cha-cha, rumba, jive, merengue. 2 évig intenzíven elmerültem a swing a boogie-woogie rejtelmeiben is, de
az utóbbi időben leginkább a kubai salsa-ra koncentrálok a legjobban.
Azt hiszem egyelőre ennyi is bőven elég belőlem. Ha rövid irkálmányom arra késztetne, hogy tollat (ill. billentyűt)
ragadj magadhoz,
-re, ez az örökös email
címem 1997 óta...
