Hát ez lennék. A kép viszonylag friss, mint a borosta, ami amúgy nem jellemzõ alkotórészem. Sok mindent lehetne írni ide, az életem olyan mint egy foly(amatos)tatásos regény... majd egyszer lehet, hogy tényleg leírom, csak nem tudom mikor lesz rá idõm, mert mindig abból van a legkevesebb. El nem tudom képzelni, hogy tudnak egyesek unatkozni, amikor minden egyes pillanat lehet érdekes és alkalmas arra, hogy tanuljunk, tapasztaljunk valamit, amivel aztán többé válhatunk. Túl rövid az élet ahhoz, hogy az ember eltékozolja panaszkodással, önsajnálattal és mondvacsinált kifogásokkal, melyekkel sok esetben csak a saját tunyaságát próbálja palástolni. Persze nem mindig sikerül, de azért törekedni kell, soha sem tudhatjuk milyen meglepetést tartogat a holnap. Jó esetben átlagosan mindössze kb. 80-90 évünk van minderre és Te aki ezt olvasod, már valószínüleg elhasználtál ebbõl egy jelentõs részt, úgyhogy hajrá! :)

Aki a munkámra kíváncsi, az elolvashatja ill. pdf formátumban letöltheti az önéletrajzomat. Eleinte néhány évig a legnagyobb magyar szállodalánc, a Danubius Hotels Group egyik egységében dolgoztam mint számítógépes mindenes. Emellett otthon, mint magánvállalkozó elláttam a legkülönbözõbb számítástechnikai munkákat, kezdve a kiadványszerkesztéstõl, nyomdai elõkészítéstõl/elõállítástól, hardver installáláson keresztül a szoftver fejlesztésig. El kellett aztán döntenem, hogy végülis mivel akarok foglalkozni, mert az évek alatt a számítástechnika annyira sokrétûvé vált, hogy lehetetlen lett volna egyszerre mindent jól csinálni, mindenre kellõ idõt szakítani. Egyre inkább kacsingattam az internet irányába, tetszett a rugalmassága, helyfüggetlensége, bár akkor még gyerekcipõben járt ez a technológia. Borsos ára miatt leginkább nagyobb cégeknek volt hozzáférése a világhálóhoz, azok is csak betárcsázós modemmel, jobb esetben ISDN-el. Magyarokat alig találtam a neten, az angol nyelvet viszont ragyogóan tudtam gyakorolni és sok virtuális barátra tettem szert Amerikától Thaiföldig.

Bár jó sorom volt a szállodában, az évek során eljutottam egy pontra, amikor már igencsak váltani szerettem volna. Megtetszett az önéletrajzom egy amerikai cégnek, aminek az lett a folyománya, hogy megajánlottak egy állást Wisconsin államban.
Sok szempontból értékes volt ez a "kiruccanás" és mindenkinek ajánlom akinek ilyen lehetõsége adódik, ne hagyja ki. Megismerhettem egy másik ország kulturáját, nyelvjárását, rengeteg barátot szereztem és láthattam, élhettem olyan helyeken amikrõl eddig legfeljebb csak könyvekben olvashattam. Csak magamra voltam utalva egy hatalmas országban de ugyanakkor mindentõl függelenül rendelkezhettem az életemmel.

5 év munka és egy gyõztes csata után aztán úgy döntöttem hazatérek. Bár sokan õrültnek tartottak mégis visszatértem, otthagytam egy anyagilag, karrier szempontjából ideális helyet, de vannak az életben fontosabb dolgok is, amiket viszont odakint nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni. Aki élt külföldön huzamosabb ideig, az tudja mirõl beszélek... Az itthoni helyzet persze nem valami rózsás, hogy enyhén fejezzem ki magam, de ha az ember kerüli a politikát, csak végszükség esetén néz tv-t (néhány ritka kivételtõl eltekintve másról sem szólnak a mûsorok, mint háborúk, tömegkatasztrófák, gazdasági válság, idióták önmutogatása...) és csak pozitív dolgokra koncentrál, akkor van esélye, hogy át tudja vészelni a nehézségeket idegbaj, depresszió nélkül.

Bár sokat dolgozom és szeretem a munkám, nem vagyok munkamániás, túlélem ha hetekig nincs a közelemben számítógép. Szabadidõben gyakran eljárok motorozni, futni, bringázni, szeretem a vízi sportokat (úszás, szörf), a racquett-ball-t, squash-t, érdekelnek a harcmûvészetek. Régebben Judo-ztam és a Tai-chi mellett sokáig a karate egyik legõsibb ágával, a Sotokán-al foglalkoztam, melynek nagy szerepe volt a jelenlegi személyiségem és élethez való hozzáállásom kialakításában. Érdekel a Távol-Kelet, a buddhizmus - bár nem tartom magam buddhistának -, magam is alkalmazom a természetes gyógymódok némelyikét, többek között a japán Yumeiho masszázst is. Tagja vagyok a Magyar Pránanadi Egyesületnek és szívesen latba vetem ezirányú ismereteimet ha valaki megkér rá. Szeretek táncolni, értem ezalatt a "klasszikus" standard és latin táncokat, mint pl. keringõk, slow-fox, cha-cha, rumba, jive, merengue. 2 évig intenzíven elmerültem a swing a boogie-woogie rejtelmeiben is, de az utóbbi idõben leginkább a kubai salsa-ra koncentrálok a legjobban.

Azt hiszem egyelõre ennyi is bõven elég belõlem. Ha rövid irkálmányom arra késztetne, hogy tollat (ill. billentyût) ragadj magadhoz, -re, ez az örökös email címem 1997 óta...